Ha egy gyerek…

Ha egy gyerek szidalmakban él,

megtanulja az ítélkezést.

Ha egy gyerek haragban él,

megtanulja a harcot.

Ha egy gyerek félelemben él,

megtanulja a rettegést.

Ha egy gyerek szánalomban él,

megtanulja az önsajnálatot.

Ha egy gyerek gúnyban él,

megtanulja a szégyent.

Ha egy gyerek féltékenységben él,

megtanulja az irigységet.

Ha egy gyerek szégyenben él,

megtanulja a bûnbánatot.

Ha egy gyerek biztatásban él,

megtanulja az önbizalmat.

Ha egy gyerek megértésben él,

megtanulja a türelmet.

Ha egy gyerek dicséretben él,

megtanulja az önbecsülést.

Ha egy gyerek megértésben él,

megtanulja a szeretetet.

Ha egy gyerek helyeslésben él,

megtanulja magát szeretni.

Ha egy gyerek elismerésben él,

megtanulja, hogy jó, ha célja van.

Ha egy gyerek önzetlenségben él,

megtanulja a nagylelkûséget.

Ha egy gyerek tisztességben és õszinteségben él,

megtanulja, mi az igazság és a becsület.

Ha egy gyerek biztonságban él,

megtanulja, hogy bízzon magában és a többiekben.

Ha egy gyerek barátságban él,

megtanulja, hogy jó a világban élni.

Ha egy gyerek nyugalomban él,

megtanulja megtalálni a saját békéjét.

A te gyermeked miben él?

Dorothy Law Noltte

3 thoughts on “Ha egy gyerek…

  1. GerleiM

    Há’ igen ezt csak az érzi, akinek van gyerkőce.
    Meg az is publikálja ;)

  2. Zizou

    Nem kell ehhez gyerek, hisz mindenkinek volt gyermekkora… Én például most látom, hogy túl sok bíztatást és dícséretet nem kaphattam anno, mivel híján vagyok az ahhoz kapcsolódó dolgoknak, és tényleg: a szüleimtől általában azt kaptam, hogy nem értek hozzá, meg kicsi vagyok hozzá, meg egyébként is ne szóljak bele… Mind1 mosmá, a legjobb amit tehetek, hogy a lányomnál ezt a hibát nem követem el és kész (majd elkövetek mást :).

  3. Soczó Zsolt Post author

    Ez őszinte volt, köszönöm.
    Érdekes, régen nem sok gyerek kérdőjelezte meg a szülők nevelési elveit, mert a szülők szent és sérthetetlen emberek.
    Én nem így érzem.
    Pl. tegyük fel vert az apám (szerencsére nem).
    Két lehetőségem van:
    1. Kibaszott szar alak voltam már gyerekként is, megérdeleltem a verést. Így nem lesz önbecsülésem, de apám szent alakja háborítatlan.
    2. Rájövök, hogy egy szadista kis geci volt, és én gyerekként (általában) nem szolgáltam rá a verésre. Így viszont be kell látnom, hogy nekem nincs igazi, szerető apám. Ez rosszul érint, mert másnak biztos van, nekik jó, így inkább belátom, hogy mégis én voltam a szemét, nem véletlenül vert az öreg. Nincs kognitív disszonancia, viszonylag jól érzem magam – de rossz emberként látva magam.
    Érdekes dolog az emberi lélek.

Comments are closed.