Kezdem érezni az egészségügyi “reformok” hatását. Az orvosok idegbetegek, mert nem tudják mire számíthatnak, és nem tudják mit lehet, mit nem. Ezt aztán bári élvezi, aki találkozik velük, mi is. “Szeretettel” várnak kezelésre.
Tudom, féltik a mundért, meg minden. Nem vagyok oda az orvosokért, nem tekintem őket istennek, mint annak a könyvnek az szerzője sem, aminek az a címe: “Hogyan gyógyuljunk meg az orvosi kezelés ELLENÉRE”. Sokan még meghalni is hajlandók az orvos kedvéért, mert a doktor úr megmondta, hogy 5 hónapom van hátra. Elhiszik nekik, na. Egyik kedves barátom nem hitte el, és meggyógyult a rákból. Nagyon tisztelem az ilyet, de kevés embernek van ehhez mersze. Élni.
Ám úgy érzem – mivel van a közelben egy szívsebész ismerős – ez nem csak egyszerű, természetes ellenállás a változás ellen, hanem aggódás, hogy szétbasznak mindent a szakértő urak, és ellehetetlenítik a helyzetüket. Kell a reform, de ésszel. 2 év alatt nem lehet megváltani a világot, még egy olyan zseniális, elhivatott, jószándékú, rend és fegyelemkedvelő embernek se, mint urunk és parancsolónk, Ferenc. Nem, nem Ferdinándra gondoltam.
Mindezek csak érzések, fingom sincs mi zajlik ebben az országban, nem értek hozzá.
Could you hire me? Contact me if you like what I’ve done in this article and think I can create value for your company with my skills.
LEAVE A COMMENT
11 COMMENTS
Élni (ill. nem megdögleni) akarásról. Biztos emlékszel, 2005. novemberében volt egy MVP találkozó, amire nem tudtam elmenni, téged kértelek tudasd a népekkel. Az ok egyszerű volt. Egy felülvizsgálatot követően azonnali életveszély miatt benntartottak az Onkológiai Intézetben. Fiaimmal ezt tudatva, kérdezték, mit hozzanak be. Mondtam nekik, hogy hagymás rostélyost. Be is hozták úgy este 9 felé. Össze is szaladt az összes nővér, orvos, beteg az illatra. No ki is gyógyultam nyavalyámból. (Persze _ORVOSOK_ voltak). A jövő héten esedékes immáron félévente esedékes felülvizsgálaton meglátom, mi a helyzet ebben a kivételes intézményben.
A háziorvosommal meg leginkább telefonon tárgyalok. Így is ugyanaz az eredmény.
Mint ahogy kitaláltad, rád hivatkoztam a cikkben. :)
Te szeretsz élni, vannak céljaid, és ez jó dolog, sok ember irigyli ezt tőled. Én nem, mert én is tele vagyok célokkal, de nem tudom hogy nézek majd a világra, amikor olyan idős leszek, mint te.
Te jó példa vagy arra, hogy attól, hogy valaki megöregszik, még nem feltétlen hülyül el. 10-ből egy ember ilyen sajnos.
A betegsegek alapvetoen pszichikai alapuak (minden betegseg valami psziches gond kivetulese). Tehat ha lelkileg rendben van valaki akkor meggyogyul. (Kozeli csaladomban ketten gyogyultak meg rakbol)
Az orvos csak segithet ebben.(Itt most e komplexen vizsgalo keleti orvoslast es a specifikus europai orvoslast onkenyesen egy kalap ala veszem)
De nem ebben az orszagban ahol lehetetlenne tettek mindenfele mukodo egeszsegugyet. Amiota gengsztervaltas volt azota mindenki megigeri, hogy rendbe rakja az egeszsegugyet, de ez meg senkinek nem sikerult. Es amig elbaxott modon egylepcsos tb van es a korhazak elere orvosokat neveznek ki igazgatonak addig ez nem fog menni (megintcsak kozeli pelda, van mar olyan egeszsegugyi intezmeny ahol egymas mellett dolgozik az orvosigazgato es a gazdasagi igazgato). Eszre kene venni, hogy egy korhaz/egeszsegugyi intezmeny csak es kizarolag akkor fog mukodni, ha gazdasagi alapokra helyezik (gyk. privatizaljak)
Waces: A villanyáramos témával szemben most mindenben egyetértek veled. :)
Arrol van szo, hogy vagy gyorsan sok hibaval csinaljuk a reformot (es rugalmasan javitjuk a hibakat), vagy lassan atgondoltan, sok even keresztul keves hibaval. (Nem tudom mit ertessz a “szetbaszni” kifejezes alatt az egeszseguggyel kapcsolatban, ez szerintem ertelmezhetetlen. Barmit szet lehet baszni, de az egeszsegugyet mar nem.)
Namost en azt gondolom, hogy az atgondolt, hosszutavu egeszegugyi reform az elmult husz-harminc ev alatt totalisan kudarcot vallott.
waces: “A betegsegek alapvetoen pszichikai alapuak (minden betegseg valami psziches gond kivetulese). ”
Hm, es az influenza vagy az aids virus is azert betegiti meg az embert, mert eppen rossz pszichikai allapotban van? Vagy a szivacsos agysorvadas? Esetleg a cigarettenek semmi koze a rakhoz? … Eleg furcsa kovetkezeteseket lehetne levonni igy az eletunkre vontakozoan.
Sot igy penteken este olyasmit is mondok, hogy nem lehet konzisztens eletszemleletet kialakitani ezzel a felfogassal.
Szinbad: Igen. Azoknak is psziches az alapja. (Mondjuk nezd meg, hogy a kozepkorban azok a papok akik tokeletes harmoniaban eltek magukkal miert jarkalhattak ugy a leprasok kozott, hogy meg veletlenul se betegedtek meg? Nem azert, mert volt egy titkos lepragyogyszeruk.)
A betegseg azoknal alakul ki akik nincsenek rendben valamilyen teren (nem elsosorban fizikailag). Es ha rendbejonnek szinte rogton meg is gyogyulnak. (Igencsak kozeli peldan lattam diagnosztizalt cukorbetegseget 1 het alatt meggyogyulni)
A cigarettanak meg csak annyi koze van a rakhoz, hogy egy faktor. De meg rengeteg ilyan faktor van. Es pl a stressz sokkal inkabb jelent veszelyt mint a dohanyzas (nyilvan minel tobb ilyen tenyezo van egyutt, annal nagyobb az esely).
Soci: :))) Ennek orulok.
waces, olvasd el ezt http://ewing.blogol.hu/?d=2007-2 es utanna gondolkodj el azon, hogy ki az, aki nem szeretne meggyogyulni egy halalos betegsegbol. Pszichesen.
Szinbad: Elolvastam. Es? Alt. egy “felnott” ember sincs igazan tisztaban sajat magaval, egy kisgyerek meg foleg nem. Es ez a cikk(sorozat) abszolute nem szol azellen amit en mondtam. Ha nem ismeri fel a bajt akkor nem is fog meggyogyulni. Az nem ugy mukodik, hogy “erosen arra gondolok, hogy meggyogyuljak es akkor elmulik a csunya-rossz betegseg”
En mondjuk nem blogbejegyzesekre tamaszkodtam, hanem a sajat ismeretsegi korombol hoztam a peldakat.
Szindbad: Hm, es az influenza vagy az aids virus is azert betegiti meg az embert, mert eppen rossz pszichikai allapotban van?
Nos, igen. :)
Miért van az, hogy az oviban 20-ból 10 gyerek elkapja a bacit vagy vírust, a többiek meg nem?
1. Mert annak a 10-nek erősebb az immunrendszere.
2. Mert jól érzik magukat az oviban és a világban.
Szerintem a másodikból következik az első.
Ezeket a dolgokat viszont nehéz mérni, mivel a “jól érzik magukat” nehezen mérhető. Annak ellenére, hogy kurvára érzi mindenki a saját bőrén, hogy érzi magát.
Nehéz dolog ez a pszichológia, meg az ember. Szeretnénk tudományosan, reprodukálhatóan vizsgálni olyan dolgokat, amikben túl sok a változó.
Ennek ellenére, a saját élettapasztalatom alapján teljes meggyőződéssel állítom, hogy óriási korreláció van a lelkiállapot és a betegségre való fogékonyság között.
Nézz megy egy egyszerű példát. Figyeld meg, szokott-e fájni a hasad, a fejed, vagy bármi más részed. Aztán a szokásosnál sokkal nagyobb tudatossággal figyeld meg a szüleid viselkedését. Hányszor akarják beléd szugerálni, hogy has sokat eszel beteg leszel, ha nem öltözöl fel megfázol, ha jön a front fájni fog a fejed, stb.
Ha nem veszel észre semmit, akkor:
A. nagyon szerencsés, nem aberráló családban nőttél fel. Javasold nekik, vállaljanak még gyereket, ha nem késő, jól járnak velük a tesók is.
B. Nem vagy elég tudatos, nem veszed észre, mikor akarnak számukra is öntudatlan módon téged megbetegíteni. Nem azért, mert nem szeretnek, csak ismétlik a mintát, amit a szüleiktől tanultak.