Az utcában lakik egy idős néni. Rendes asszony, minden vasárnap ott van a templomban, és mindig öntudatosan viszi a cuccokat, virágokat a templomi ünnepségekre.
Bálintot (kisfiamat) vittük levegőzni még vagy egy éve az utcára, akkor volt 1 éves. Mondja a néni:
“Úgy lehet szeretni ezeket a piciket – Isten után.”
Hogy mi? Tessék? Ennek elment az esze? Vagy Isten ilyen elmeháborodott zsarnok lenne, aki kizsarolja a szeretetet, és ha az emberek nem imádják, akkor morcos lesz, és kénköves esőt küld ránk? Mi a fasz? Ez nagyon emberi gondolkodásra vall, bennem nem ez a kép él.
Jó, elraktároztam, hogy figyelni kell a prioritásokra.
Pár nap múlva azt mondja: “Kár, hogy felnőnek a gyerekek. Amíg ilyen picik olyan aranyosak. De aztán 5-6 éves koruk után olyan utálatosak tudnak lenni!”
Huh. Ez igen. Gratulálok néni, gondolom jó volt a te gyerekednek lenni.
Az i-re az rakta fel a pontot, amikor rá egy hónapra megtudtam: a lánya skizofrén.
Az ok-okozat működik a fizikai világban, ha tetszik, ha nem. Valamit-valamiért.
Could you hire me? Contact me if you like what I’ve done in this article and think I can create value for your company with my skills.
LEAVE A COMMENT
2 COMMENTS
Akkor kapaszkodj:
kb. 10 évvel ezelőtt, a lányom születése után nem sokkal egy (akkor még) kedves, huszonéves ismerősöm azzal lohaszotta le az örömöm, hogy kijelentette: a gyerekek alapvetően az ördög teremtményei, istennek kell őket megérintenie ahhoz, hogy jóvá váljanak. Mert nézzem csak meg, hogy a gyerekek állandóan verekednek, vitatkoznak meg rosszalkodnak…
Erről az eleve bűnösök vagyunk kérdésről még fogok írni…