Archive for the ‘Uncategorized’ Category

Windows 7 GDI fejlesztések + Windows 7 konferencia

Tuesday, May 12th, 2009

Készülök a Windows 7 és Server 2008 R2 konferenciára, ahol a kernel fejlesztéseiről fogok beszélni. Minél többet olvasok a témáról, annál inkább érzem, hogy ha kijön a végleges termék, le fogom szedni a Windows 2008-at a laptopról, és felrakom a Windows 7-et, mert tényleg okos dolgokat raktak bele.

Pl. itt arról írnak, hogy mennyivel kevesebb RAM-ot igényel és mennyivel kevésbé lesz döcögős a grafika a Windows 7 módosított GDI-jével.

Az írást olvasva persze ilyenkor mindig azt mondja az ember, de eddig ez miért nem így volt? Mindegy, tudom, hogy ott is emberek dolgoznak, meg evolúcióval fejlődik a szakma, majd ugatok akkor, ha én jobbat tudok írni.

A konferencia május végén lesz, majd kirakom a meghívó linkjét, ha már látszik a weben.

Addig is egy kis ízelítő az általam prezentálandó témákból:
-MinWin
-UAC fejlesztések (azt is elmondom, mi ez, mert sokan csak a bosszantó ablakokat látják belőle)
-Console ablak message loop fejlesztések (írtam hozzá egy UAC feltörő programot is, ami Vistán megy, de Windows 7-en már nem)
-Unified Background Process Manager
-Process Reflection
-Virtual Accounts
-Managed Service Accounts
-Bitlocker
-Dynamic Fair Share Scheduling (DFSS)
-Sok processzor támogatása
-Zárolások optimalizálása
-Registry gyorsítás
-Teljesítményfogyasztás csökkentése
-Nyalábolt időzítések

Ezek annyira új témák, hogy még alig van róluk infó a weben is (ez nehezíti is a felkészülést, de az MSHU (Peti) szerencsére ellát anyagokkal).

Bikásabb új évet kívánok!

Thursday, January 1st, 2009

Bár még csak amatőr tőzsdecápácska vagyok, de ez nekem azt mondja, hogy elértük a 2003-as történelmi support szintet, így most már fordulnia kell a trendnek, vagy ha nem, hamarosan bezár a sarki közért is.
Mivel havi grafikont látunk ez lehet még vagy fél év is, és simán lehet még belőle double bottom hasonlóan az előzőhöz (meg úgy általában ez gyakori), de a lényeg, hogy szerintem optimista bikák lehetünk hamarosan. Addig is persze lehetne shortolni, de előbb tanulom még a “szakmát”.

BUÉK. :)

Vigyázni az XPathDocumenttel

Tuesday, December 2nd, 2008

Egyik régi ismerősöm keresett meg egy elég húzós problémával. Egy webszerviz egy saját típusból két példányt kap paraméterül, ám csak az első megy át, a második null lesz. Ha tömbben adják át őket, akkor is. Ha felcserélik a kliens proxy oldalán, akkor is a második null.
A típus saját XML Serializálást használ, ez már eleve gyanús volt, azonban elsőre nem tűnt fel benne semmi ravaszság. Beraktam egy kis WebService Trace Extension kódot, hogy lássam, rendesen elküldi-e a kliens a SOAP csomagot, de igen, a boríték sértetlen és teljes volt.
A szerializáló kódot figyelmesebben megnézve aztán előbukkant a probléma. A saját serializálásuk nem direktben használta a kapott XmlReader-t, hanem egy XPathDocumenten keresztül. Így magasabb absztrakciós szinten lehet programozni, ami ebben az esetben nagy könnyebbség. Igen ám, de az XPathDocument cache-el. Nem csak simán, hanem előreolvas a drága, ami neki jó, mert így pl. meg tudja mondani van-e gyermekeleme egy elemnek, stb. Csakhogy esetünkben annyira mohó volt, hogy a kapott XmlReader-t teljesen végignyalta, így az első paraméter deserializálása után a reader már a SOAP csomag végén állt, így a következő deserializálás megkapta a nagy semmit.
Persze belegondolva semmi panasz nem lehet az XPathDocumentre, senki nem mondta, hogy nem olvashat előre. De elsőre ez nem esett le nekem se.
Mi a megoldás erre a problémára? Pőrén az XmlReadert kell használni, kínosan ügyelve arra, hogy minden típus és beágyazott típus pontosan csak annyit tekerje előre a readert, hogy a saját adatait ki tudja olvasni, egy centivel se előbbre. Disciplined programozó kell ehhez, mint ahogy a tőzsdei kereskedéshez is, Elder szerint. :)

5/3

Tuesday, February 27th, 2007

Kaptam meghívót, élek vele.

1. Általános iskolában két hétig kémiaszertáros voltam. Két hét után visszavonták a kinevezésemet, mert felrobbantottam az osztályt. :)
De tényleg. ;) Már akkor is bennem vot az oktatási vágy, ezért vettem ki egy kb. fél gyűszűnyi káliumot a petróleumból, és becsomagoltam papírzsebkendőbe. Uzsonnás szünetben odahívtam a tisztelt publikumot, hogy nézzék meg, hogyan szaladgál a kálium a vizen. A szappantartóba raktam kb. fél centi vizet, és beledobtam a káliumot. Abban a pillanatban felrobbant. Sajnos a kálium nem csak egyszerűen futkározik a vizen, mint a nátrium, hanem olyan heves a reakció, hogy felforrósodik, majd elég. Viszont a petrólumban tárolástól egy kemény, szerves réteg alakuk ki körülötte, ami miatt egy darabig csak pumpálja magát, utána viszont istenesen szétrobban. Pár másodpercre elvesztettem a tudotosságomat, nem ájultam el, csak picit eltávolodtam a világtól, mentálisan. Mire visszaértem, már égett nagyon az egyik szemem, mert belecsapódott az olvadt kálium. Marta, mint állat, a kálum-hidroxid erős lúg, hát még, ha forró is.
A termből dőlt a füst, gondolom a szerves trutyi miatt. Mivel egy különálló terem volt a nagyiskolától, az egész suli azt nézte, mitől ömlik a füst a teremből. :) Szép show volt. Kérdezték, honnan vettem a nátriumot (nem mertem káliumot mondani, mert az mégiscsak nagyobb gáz), mondtam, olvasztott konyhasó elektrolízisével állítottam elő. Először elhitték, de aztán megnézték a lexikont, ahol kiderült, hogy ehhez 870 C fok és vákuum kell, azt meg nem biztos, hogy kapásból elő tudtam állítani otthon. Egy osztályfőnökivel megúsztam a dolgot, szeretett az osztályfőnük.
Középiskolában nitrósnak hívtak a lányok, ennyi infó ment át nekik a helybéli lányoktól. :)

2. Nyolcadikban kémiaversenyen voltam Győrben, ott 3. helyezést értem el. Megkérdezet egy prof, minek fogok tanulni? Mivel nem szeretek hazudni, mondtam neki, hogy villamosmérnökek. Meglepődött, de én álltam a szavam, nem?

3. A műegyetemi felvételim eléggé a véletlen műve volt. Véletlen, Simonyi értelemben: “A szerencse, a felkészültség és a lehetőség találkozása”. Érettségi után az átlagom 4.6 volt, a Műegyetemre, villanykarra 4.66-os átlag kellett volna, így nem vettek fel. Semmi gond, maradok ötödikre, a technikumot kijárom, jó buli lesz, majd közben tanulok a felvételire, de nem a műegyetemre, hanem a JATÉ-ra, programolónak.
A technikum tényleg jó buli volt, kár lett volna kihagyni. Év közben halványan matekoztam, hogy a felvételire tudjak is majd valamit. Év vége felé (talán április) szóltak, hogy lesz szakmai (elektronika) tanulmányi verseny, akarok-e menni? Miért ne? Tanultam rá két napot. Ilyet még az életben előtte nem csináltam sose tanultam még 2 órát se, nemhogy 2 napot. Kaptam egy Kandós könyvet, abból megtanultam pár plusz dolgot, utólag kiderült érdemes volt, mert voltak a versenyen olyan feladatok, amelyeket nem tanultuk középiskolában.
Elmentem a versenyre, és 13. lettem. Ha jobban megnéztem volna a kapott könyvet, jobban sikerült volna, de ez is jó volt. Főleg azért, mert az első 20 helyezettet felvették felvételei nélkül a műszaki felsőoktatási intézménybe. A JATE persze Természettudományi kar, oda nem volt érvényes a felvételi. Felhívtam a műegyetemet, felvesznek? Fel. Jó, elmenten a JATÉ-ra, adják vissza a beadott felvételi lapomat, viszem máshova. Meglepődtek, de egy papír aláírása után ideadták. Feljöttem Pestre, bementem a műegyemre, és beadtam a jelentkezésemet. Mondták, hogy köszönjök, várjuk ősszel. Nagyon kellemes volt a fogadtatás, és az egész egyetem alatt éreztem ezt a segítőkészséget, annak ellenére, hogy volt egy-két marha vagy rossz tanár.

A maradék két pontról majd kicsit később…