Soci (Soczó Zsolt) szakmai blogja

2007.02.27.

Ha egy gyerek…

Filed under: Élet — Soczó Zsolt @ 13:11

Ha egy gyerek szidalmakban él,

megtanulja az ítélkezést.

Ha egy gyerek haragban él,

megtanulja a harcot.

Ha egy gyerek félelemben él,

megtanulja a rettegést.

Ha egy gyerek szánalomban él,

megtanulja az önsajnálatot.

Ha egy gyerek gúnyban él,

megtanulja a szégyent.

Ha egy gyerek féltékenységben él,

megtanulja az irigységet.

Ha egy gyerek szégyenben él,

megtanulja a bûnbánatot.

Ha egy gyerek biztatásban él,

megtanulja az önbizalmat.

Ha egy gyerek megértésben él,

megtanulja a türelmet.

Ha egy gyerek dicséretben él,

megtanulja az önbecsülést.

Ha egy gyerek megértésben él,

megtanulja a szeretetet.

Ha egy gyerek helyeslésben él,

megtanulja magát szeretni.

Ha egy gyerek elismerésben él,

megtanulja, hogy jó, ha célja van.

Ha egy gyerek önzetlenségben él,

megtanulja a nagylelkûséget.

Ha egy gyerek tisztességben és õszinteségben él,

megtanulja, mi az igazság és a becsület.

Ha egy gyerek biztonságban él,

megtanulja, hogy bízzon magában és a többiekben.

Ha egy gyerek barátságban él,

megtanulja, hogy jó a világban élni.

Ha egy gyerek nyugalomban él,

megtanulja megtalálni a saját békéjét.

A te gyermeked miben él?

Dorothy Law Noltte

3 Comments

  1. Há’ igen ezt csak az érzi, akinek van gyerkőce.
    Meg az is publikálja ;)

    Comment by GerleiM — 2007.02.28. @ 22:46

  2. Nem kell ehhez gyerek, hisz mindenkinek volt gyermekkora… Én például most látom, hogy túl sok bíztatást és dícséretet nem kaphattam anno, mivel híján vagyok az ahhoz kapcsolódó dolgoknak, és tényleg: a szüleimtől általában azt kaptam, hogy nem értek hozzá, meg kicsi vagyok hozzá, meg egyébként is ne szóljak bele… Mind1 mosmá, a legjobb amit tehetek, hogy a lányomnál ezt a hibát nem követem el és kész (majd elkövetek mást :).

    Comment by Zizou — 2007.03.20. @ 00:43

  3. Ez őszinte volt, köszönöm.
    Érdekes, régen nem sok gyerek kérdőjelezte meg a szülők nevelési elveit, mert a szülők szent és sérthetetlen emberek.
    Én nem így érzem.
    Pl. tegyük fel vert az apám (szerencsére nem).
    Két lehetőségem van:
    1. Kibaszott szar alak voltam már gyerekként is, megérdeleltem a verést. Így nem lesz önbecsülésem, de apám szent alakja háborítatlan.
    2. Rájövök, hogy egy szadista kis geci volt, és én gyerekként (általában) nem szolgáltam rá a verésre. Így viszont be kell látnom, hogy nekem nincs igazi, szerető apám. Ez rosszul érint, mert másnak biztos van, nekik jó, így inkább belátom, hogy mégis én voltam a szemét, nem véletlenül vert az öreg. Nincs kognitív disszonancia, viszonylag jól érzem magam – de rossz emberként látva magam.
    Érdekes dolog az emberi lélek.

    Comment by Soczó Zsolt — 2007.03.21. @ 10:56

RSS feed for comments on this post.

Sorry, the comment form is closed at this time.

Powered by WordPress