Ma reggel az óvodában.
Mikor beértünk, odajött hozzánk egy kis-kisfiú a folyosón, a pisztolyát csattogtatva. Bálintot nagyon zavarta, ezért beszéltem a kicsihez is, meg hozzá is.
Mondja a kicsi: nézd, nekem van pisztolyom.
Bálint: nekem meg csipegetős csibém.
Elővett a kisfiú egy másik pisztolyt is. Mondom Bálintnak, nézd, ez a kisfiú nagy pisztolykedvelő ember.
-Én meg a növényeket szeretem.
Nagyon büszke vagyok a fiamra, mégha néha kutyaszar rossz is. :)
Could you hire me? Contact me if you like what I’ve done in this article and think I can create value for your company with my skills.
LEAVE A COMMENT
4 COMMENTS
Ismerős dolog.
Rossz, mert nem tudjuk mit is akar a gyerek. “Rosszasága” a szülőt kényszerítő eszköze arra, hogy azt tegye, amit a szülő éppen nem ért meg.
Aranyos kölök lehet. :)
Az a durva, hogy néha olyanokat tudnak mondani, amire az ember két Ph.D. meg három Einstein-tanfolyam elvégzése után se tud rájönni sehogy. Egyrészt túl absztrakttá, másrészt a külső környezet által túlságosan megvezetetté válik a gondolkodása, és az egyszerű, triviális, őszinte dolgokat sokszor nem is veszi észre…
Hát ez az állításod “a külső környezet által túlságosan megvezetetté válik a gondolkodása” csak fizikai és lelki terror után lehetséges. A gyerek ehhez éppen elég autonóm gondolkodású, hogy pont ezt ne hagyja. Vagy ha így tűnik, akkor csak átverés az egész viselkedése.
Mármint felnőtt korban. Addigra felejtesz el úgy látni dolgokat, mint amilyenek azok “valójában”.
“Fizikai és lelki terror”, hát végülis igen, bár általában szeretjük ezt “oktatásnak és teljesítémény-orientált motivációs csomag”-nak. :)