http://kuruc.info/reszletes.asp?MainID=7&HirID=9394
Amikor ilyen borzalmakról hallok, egyszerűen nem tudom elképzelni, mi történik ezeknek a szörnyetegeknek a belsejében?
Could you hire me? Contact me if you like what I’ve done in this article and think I can create value for your company with my skills.
LEAVE A COMMENT
12 COMMENTS
Most kiről beszélsz? A muszka pribékekről, akik ilyeneket tettek, vagy a kuruc szerkesztőgárdájától, akik ilyeneket írnak?
Igen, ez kétételműnek is olvasható, és természetesen értem mire gondolsz.
De én a pribékekről beszélek, és nem szégyenlem, hogy a kuruc infót is olvasom, kiegyenlítettebb a képem a világról. Mindkét oldal mossa az agyat rendesen, egyik kutya, másik eb.
Az teljesen mindegy, hogy ez, így, ezekkel a szereplőkkel megtörtént-e, de hogy hasonló brutalitás sok lehett/lehet a világban, az számomra elborzasztó és érthetetlen.
Egy: tény, hogy minden háborúban minden katona potenciálisan egy emberi mivoltából kifordulni készülő szörnyeteg és a kifordulás a dicső szovjet gárdára messzemenően igaz volt. Pont.
Kettő: a jelzett internetes oldal (tok und vonó) nem a “világkép kiegyenlítésének” az iránya, hanem egy vérgőzös neonáci szemétkupac. Másik pont.
Csalódtam benned.
Bizony-bizony Soci. A dolog nem volt eddig sem elhallgatva, sőt ha elolvasod a különböző katonai képzésről szóló oktatásokat elmondják nyiltan, ahhoz, hogy jó katona legyél (érsd harcos) ahhoz az emberi élettel szembeni “tiszteletet” finoman szólva is ledöngetik benned. Ez vele jár -> Lásd Vietnámi háború…
Sajnos tudjuk, hogy voltak ilyenek szép számmal mindkét oldalon. Akit utólag be tudtak azonosítani kaptak is szépen (mindkét oldalon). Ez tény.
Az meg a másik, hogy én is azt gondoltam annál “előrébb vagy” sem mint ezt tekintsd info forrásnak (akkor inkább a különböző hírarchívumokat bújd azok legalább hitelesebbnek tekinthetőek). Nálam is szereztél (a sok piros mellé) egy k nagy feketét is.
:) Azért továbbra is figyelem mit írsz!
No, van két fekete pontom.
Megmondom miért érdekes számomra a dolog, még, ha számítottam is rá.
Kiírtam, hogy olvasom a kuruc.info-t, ezért gyanús vagyok, rokonszenvezek ezekkel a neonácikkal.
Másfelől este a kocsiban (amikor a városban van dolgom) a Klub rádiót hallgatom, Mondja kedves Bolgárurat, ha később van még Orosz Józsefet is, habár attól már időnként kiver a víz, akkora mikrofonállvány. Bolgár még elmegy.
Emellett olvasom a http://www.skeptic.com/ -ot, a http://www.daath.hu/-t, az http://www.near-death.com/-t, stb.
Ettől most skeptikus szélsőjobboldali hívő lettem? Butaság. Egyszerűen szeretek sok információt összeolvasni, és mazsolázni közülük. Ettől még nem vagyok elkötelezett egyik izmusnak vagy elméletnek vagy semminek.
Csak figyelek és gondolkodok. Ennyi.
És végül a hírforrásról: attól hogy ezt írták nem leszek akármilyen oldali, és nem leszek 15-én a téren (még Pesten se, messzire elkerülöm). Én csak attól borultam ki, hogy emberek, teljesen mindegy milyen irányítás alatt milyen borzalmakat tudnak elkövetni. Számomra ez a felfoghatatlan, függetlenül attól, hogy oroszok vagy németek, zsidók vagy cigányok csinálnak ilyet. Mind emberek vagyunk, és egyikőnknek se kellene lealacsonyodni erre a szintre. De sajnos sokan megteszik.
állatok mindig és minden oldalon voltak és lesznek!
bárhonanan ki lehet ragadni szélsőséges történeteket – akár pozitív akár negatív irányba!
egy mási történet az oroszokról (nem akarom őket védeni ezzel!!!), ahogy a nagymamám leírta (az volt a “bűne”, hogy egy gazdag vendéglátós felesége volt (aki hadifogságban volt ekkor) – a neveket direkt rövidítettem):
…”Nekem szerencsém volt, mert engem a három gyerekkel bezártak abba a pincehelyiségbe, ahol tudtam, hogy van egy hordó eredeti olasz Cinzano vermut. Két napig voltunk itt,de még a gyerekeknek sem adtak be egy kisételt. Én a sötétben kerestem egy leszívó gumit és a gyerekekkel együtt a vermuttal, táplálkoztunk. Semmi bajunk nem történt, csak jól aludtunk az ászokfákon. Én meg miután tejem volt, hát tudtam H. -t szoptatni. Szerencsére utolsó pillanatban összeszedtem néhány abroszt, azokat téptem szét, így H.-t, akit a hideg és a pince miatt, bár már majdnem fél éves volt, pólyában tartottam, tisztába tudtam tenni. Egyszer orosz katonák bejöttek hozzám, hogy “megtámadjanak”, de én minden erőmmel, rúgtam, haraptam, karmoltam, így tigre-tigre felkiáltással ott hagytak. Két nap után jött egy kis rang nélküli katona és közölte, hogy jöjjünk kivégzésre. Érdekes a bajban az ember még az ismeretlen idegen nyelvet is megérti. Elindultunk. A családból és a személyzetből már senkit nem láttam a pincében. Én, egy-egy abroszba M-.t és H.-t magamra kötöttem, J.-t kézzel vezettem. A Szondi utcába mentünk, lefelé a Körút felé. Természetesen kapuról-kapura bujkálva, mert hiszen a németek a Bajza utcánál álltak és onnan lőttek a Liget felé. Bennem semmi félelem, vagy izgalom nem volt. Meghalni jobb volt, mint így élni. A gyerekeim velem voltak, velem halnak. Elérkeztünk a Munkácsi utcai sarokházhoz, amely majdnem teljesen össze volt dőlve, mert láncos bombát kapott. Itt bementünk az udvarba, természeten a romokon átmászva és a kis katona beállított engem a légó pince lejáratába. Ez egy 1 és 1/2 m széles kis lépcső volt. Alul egy kis előtér, onnan nyíltak a vasajtós pincebejáratok. Ezek természetesen zárva voltak, mert mögöttük a bombatalálattól a lakók meghaltak. Mondta a katona, hogy oda álljak le. Én nyugodtan le¬mentem, magamhoz szorítottam három gyermekemet és vártam. Néhány pillanat múlhatott csak el, ami nekem igen hosszúnak tűnt és repült befelé egy kézigránát. Gurult lefelé a lépcsőn és megállt a lábam előtt. Nem robbant fel. Kis idő múlva, megláttam a kiskatona fejét. Soha nem felejtem el az arcát. Letérdelt, keresztet vetett, neveket kiabált, gondolom a családját, emleget¬te, kezét összetéve, az ég felé emelt szemekkel, imádkozni kezdett. Majd felállt, intett nekem, hogy jöjjek és ugyan azon a veszélyes útvonalon keresztül visszakerültünk a házhoz. A hátsó kapun mentünk be és kért, hogy valahol bújjak el.” …
…. A nagyi most 86 éves, M. az édesanyám…
Szép történet, köszönöm, hogy megosztottad velünk.
Szélsőséges helyzetben, mint a háború jobban kijön, kiben mi lakozik.
Sokan segítették a haláltáborokban is az embereket, meg más krízishelyzetben is. Mások meg kínozták őket. Kinek-mihez volt vonzalma.
Kurucot olvasni egyebkent is beteg dolog. Hiaba tamogatom a blue ribbon-t, a kurucot olvasva neha azert egy minimalis iq-szinthez kene kotni, hogy ki publikalhasson es mit.
Az viszont teny, hogy barmikor olvassa az ember az garantalt szorakozas (mar ha vicces dolog idiotakon es szellemileg visszamaradottakon nevetni)
Waces, tudod jól, hogy kurucot olvasni jó, csak nem szabad komolyan venni. Soci, ezt neked is mondom. Nagyon érdekes fikciókat lehet ott olvasni, de tudni kell minden cikkról, hogy fikció, agymenés, ötletelés, milenneha — főleg ugye az a fura, hogyha valamely elvbarátjukkal összebalhéznak, akkor másnap az illető lesz a legnagyobb komcsi-kapitalista-cionista szerző.
Varanusz: nyilván kritikával olvasom a Kurucot. Jót röhögtem pl. valamelyik nap, amikor először megdícsérték a TASZ-t, hogy pereli Gyurcsányt, aztán viszont pont a TASZ támogatja a 14 év alatti pornó izét. Na, mondom, most erre mit mondanak?
Hali,
igen kedvelem a blogodat, pedig csak ma fedeztem fel. Sajnos kíváncsiságból elolvastam a belinkelt cikket – nem kellett volna. Azóta is az jár a fejemben, egyszerűen kiver a víz, ha rágondolok.
Egyébként azóta lettem ilyen “érzékeny”, amióta gyermekem van (szintén 3 éves), addig az ilyen írásokon/tényeken simát átsiklottam, úgymond tudomásul vettem – bár nyilván nem tetszettek, de nem érintettek meg. De mostanában már igen méyen érintenek.
Tudom, hogy a blog a tied, azt csinálsz vele, amit akarsz, én meg eldönthetem, hogy olvasom-e. De ha az ilyen cikkek elé kiírnád, hogy “Csak erős idegzetűeknek”, vagy “Elmebeteg barmoknak ajánlott” (ez utóbi vicc volt), az tök jó lenne, mert akkor nem olvasnék ilyeneket nálad. Még egyszer mondom, igen jó olvasmánynak tartom a blogodat, az írások döntő többsége szerintem nagyon jó.
Köszi…
S.E. Igazad van, ilyenkor kell egy figyelmeztetés. De inkább nem fogok nagyon ilyeneket belinkelni. Van elég borzalom a világban, ne szaporítsam én is.