Két hete elkezdtem intenzíven használni a Visual Studio 2010-et, mivel szükségem volt a MemoryMappedFiles-ra a 4.0-s fwből. Ezt shared memoryként használom, amivel a laptopon kb. 1GByte/sec-kel tudok adatokat másolni két processz között, így kiváló cache-t tudtam építeni a segítségével. De most nem erről lesz szó.
A profilert is jelentősen továbbfejlesztették, van benne pl. rendes memória allokálás követés (lehet, hogy a régi is tudta ezt, akkor pardon).
Nézzük az alábbi képet:

A SecondInterval.Day property-t közel 6 milliószor hívtam meg, minden híváskor előállítva egy új ojjektumot, 140MByte-nyi szemetet hagyva magam után.

A naív implementáció így nézett ki:

public static SecondInterval Day
{
get { return new SecondInterval(86400); }
}

Maga a típus egy egyszerű Whole Value pattern implementáció, egy sima immutable objektum, ráadásul class, így referenciális típus.

Nem memóriapazarló módon így néz ki a property:

private static readonly SecondInterval aDay = new SecondInterval(86400);
public static SecondInterval Day
{
get { return aDay ; }
}

A readonly fontos, hogy nehogy valaki kiüsse a referenciámat, és berakjon egy sunyi másik időt reprezentáló ojjektumot a napi helyére. Az ojjektum immutable, ez fontos, másként semmit nem érne a readonly, a gyomrát lehetne piszkálgatni.
Amin még el lehetne gondolkodni, hogy struktúrává, value type-pá átalakítani a típust, csak akkor meg minden helyen ahol használom, másolni kellene az értékét. Mivel ez most belül egy 32 bites int, és 64 bit alatt futtatom, ahol a referenciák 64 bitesek, a másolással még mindig jobban járok. Úgyhogy lehet, hogy struct lesz, de előbb megnézem classként hogy muzsuikál.

Could you hire me? Contact me if you like what I’ve done in this article and think I can create value for your company with my skills.