Sok pszichológus szerint a méhen belüli valamint a születés élménye mély nyomot hagy a gyerek tudatalattijában, amely későbbi életszakaszokban bizonyos ingerek hatására újraélednek, restimulálódnak.

Ennek egy példájával szembesültünk a napokban. Pár napja Bálint fürdés közben addig tekergergette a kád lefolyóját nyitó csapot, hogy elkezdett kifolyni alóla a víz. Ez akkor sokkot váltott ki belőle, amilyet még nem nagyon láttunk tőle. Remegett, ordított, rettenetesen meg volt rémülve. Mindig, ha ilyen irracionális választ kapunk egy ingerre, akkor el kell gondolkodni, vajon mi lehet annak az oka. Sok agresszív, depressziós, stb. felnőttnek is meg kellene ezt tenni. Saját példámból tudom, meglepő összefüggésekre lehet rájönni, és ami a fő poén, megszüntethető a probléma oka, ha rászánsz kis időt tudatosítani a kiváltó tényezőt.

A következő napokban nem akart fürdeni, a kádban sokat sírt, bömbölt, és remegve fogta a játékait, nehogy levigye őket a víz. Sajnos sok szülő ilyenkor vagy értetlenül áll, vagy végtelen butaságában kineveti a gyereket, aki ettől megszégyenül, és lassan megtanulja, hogy el kell fojtani a természetes reakciót, magába kell zárni őket. Ettől persze beteg lesz, felnőtt korában pedig mindenféle pszichológiai és testi tüneteket fog produkálni.

Na, tegnap este oktatást tartottunk, bár még nem tudtuk mi a probléma forrása, de igyekeztünk bebizonyítani, hogy nem visz le a víz semmit. Bálint után belültem a kádba. Ő már megszáradt, állt a kád mellett. Megmutattam neki, hogy most elkezdem leereszteni a vizet, és nem visz le engem. Méretes testemmel ez trivialitás, Bálint is elfogadta. :)

Aztán jöttek a játékok, előbb a nagyobbak, végül egy kis emberke, ami alig pár centis. Egyiket se vitte le a víz. :)

Ez megnyugtatta Bálintot. Ma megkérdeztem, leviszi-e a víz a játékait, és azt mondta nem, és nem is fog este bömbölni. Majd kiderül. Du. még kitisztítjuk a lefolyót, és bele is nézünk zseblámpával, alaposan körbejárjuk a témát.

A fő poén most jön. Feleségem ma belenézett a tegnap félbehagyott Lelki köldökzsinór című könyvébe, ami ezzel indult:

“Gyerekek gyakran félnek a kádból lefolyó víz kis örvényeitől, félnek, hogy elnyeli őket. A tudattalan azonosítja a vizet a magzatvízzel, és a közeli születéssel. Tudjuk, hogy a magzatvíz a burok megrepedésekor a gyermek mellett áramolhat… A félelem alapját homályos szervezeti emlékek képezik… Ha be tuda látni ezt a félreértést, tévedést [lefolyó víz == születési trauma], akkor képes legyőzni a születése traumáját.”

Durva, nem?

Még egy kis adalék. Bálint 8 hónapra született. Elfolyt a magzatvíz, de még a szülés nem indult be, csak egy nap múlva. Sajnos az orvos (Balogh) parás volt, és azt mondta, menjünk másik kórházba, ahol koraszülötteket el tudnak látni, persze nem kis ijedtséget okozva feleségemnek. Mi bíztunk magunkban és tudom, hogy jóban vagyunk Istennel (még ha ez így leírva hülyén is néz ki), ezért nem mentünk el máshová. Szerencsére, Bálint 3.3kg-mal, teljesen egészségesen született meg.

Kíváncsi volnék volt-e másnak is hasonló élménye (mármint lefolyós)?

Could you hire me? Contact me if you like what I’ve done in this article and think I can create value for your company with my skills.