Soci blog

Az orvosi látogatásom alatt volt még egy érdekes eset.

Amikor kijött a főnöknéni hazaküldeni a nem sürgős eseteket, akkor egy hölgy szólt, hogy a gyereke lázas, szarul érzi magát. Én már korábban is láttam, hogy cefetül van a gyerek, majdnem meg is szólítottam, hogy segíthetek-e neki, mert azt hittem egyedül van, az anyja nem volt mellette.

A főnökasszony mondta, hogy a lázas gyerek bemehet előre, természetesen.

Erre a hátam mögött megszólalt valami furcsa hang. Valami levegőáramlás által okozott zaj volt, beszédhez hasonló, de nem értettem. Odafordultam, és láttam, hogy egy -gondolom valami gégeműtét miatt- beszélni alig képtelen ember frocsög. Tisztán látszott az indulat rajta, és arról hörgött (szó szerint), hogy bárki mondhatja, hogy lázad, ő nem hiszi el, a nő hazudik, mert már unja a sorbanállást.

Senki nem károgott, csak ez a Darth Vader. Na, gondoltam magamban, Isten nem ver bottal. Azért nem tudsz te rendesen beszélni, mert állandóan csak ilyeneket mondtál az embereknek, aztán ez lett a vége.

Én úgy látom az eddig életemben, hogy az emberek kibaszott nagy teremtőerővel rendelkeznek, csak ennek nincsenek a tudatában. Ezért aztán csodálkoznak, amikor a környezetükben nem úgy történnek a dolgok, ahogy ők akarják. Pedig csak annyi a bibi, hogy valójában, ki nem mondott módon azt akarták ők.

Mondok példákat. Ezek nem általánosítható tanulságok, csak esetek, amiket láttam magam körül.

-Á, én már öreg vagyok erre. Meg is teremti magának, szépen lepunyul a teste. Ezt kérte, ezt kapja.

-Nem vagyok erre képes. Úgy is fogja szervezni az életét, hogy mindent elbasz, aztán persze másokat okol miatta.

-Nem bírok a férjemmel/feleségemmel, egy zsarnok/hárpia az. Mert nem is akarsz, tudat alatt meg akarod adni magad neki, mert irányításra vágysz, és mert nem vagy képes magad döntéseket hozni. Csak e helyett egyszerűbb a másikat okolni, mint bevallani, hogy döntésképtelen lúzer vagy.

-Emészti magát valami múltbeli/jövőbeli dolgon, és gyomorfekélyt kap. Benne van a szóban, emészti magát. A test megteremti fizikai valójában a gondolatokat.

Nemrég olvastam a Most hatalma c. könyvet. Elég redundáns és nekem nem túl gördülékeny fogalmazású könyv, de az alapgondolat maga jól átjött belőle. Hogy az ember mennyire el tud merülni a múltban vagy a jövőben, így aztán nem is marad ereje a jelenre.

Ebből a könyvből értettem meg, hogy az egó, az elme által teremtett személyiség élteti ezeket a téveszméket, és ha a lélek, mint felsőbbrendű tudatosság képes megfigyelőként az elmét nyakoncsípi, amit éppen megint a múltban fürdik vagy a jövőn aggódik, akkor le lehet építeni az egót, így nagyon sok csalódástól és szenvedéstől megóvhatja magát az ember.

Ha megfigyeled magad, érdekes dolgokra jöhetsz rá. Én mindig nagyon kezdek figyelni, ha indokolatlan reakciót vált ki valami belőlem. Történik valami, ami érzelmileg sokkal jobban megérint, mint az elvárható lenne. Lehet ez egy történés (Olaszliszka), film, családi élethelyzet, bármi.
Ekkor kell azonnal elkezdeni gondolkodni, hogy vajon mi kapcsolt be a tudatalattiból, ami az adott túlzó érzelmet kiváltotta.

Ha figyelmet szentelsz neki, próbálod megérteni, akkor a következő esetben már hamarabb nyakon tudod csípni az alattomos betolakodót, így előbb-utóbb ki lehet iktatni az adott tudatalatti szar erejét.

Csinálom, működik, nem a levegőbe beszélek. :)

Olvasom a Kicsi angyalkák című könyvet, amely gyermeknevelésről szól az azonos c. BBC műsor alapján. Jó kis könyv, tetszik, amiket ír. Főleg az, hogy a közölt elveket ki is próbálták a gyakorlatban, és működött.
Ezzel kapcsolatban jutott eszembe egy triviális gondolat. Triviális, de mint sok triviális dolgot nehéz megélni, hiába kézenfekvő elvről van szó.

Kétféleképpen lehet kommunikálni a gyerekekkel:

1. Ha jól viselkedik (ez persze marha szubjektív, de ne bonyolítsuk el), akkor nem szólunk semmit. Ha rosszul, leszidjuk, felpofozzuk vagy bármi más módon jelezzük, hogy ez nem tetszik nekünk. Azaz nem reagálunk a pozitív dolgokra, de negatívan reagálunk a negatívakra. Ez az APEH módszer, illetve a UNIX parancssori programok kimeneti filozófiája.

2. Ha jól csinál valamit, megdicsérjük. Ha rosszul, megmondjuk neki, hogy ez nem szép, de aztán nem foglalkozunk vele, nem szidjuk, stb. Azaz nem vágunk vissza negatív módon. Mivel nem kap megerősítést a viselkedés, leszokik róla.

Mindkettő működik. Csak a második egy sokkal elégedettebb, boldogabb és békésebb családhoz vezet. Kár, hogy az ember a nevelt minta alapján sokszor az első kategóriába süllyed vissza.

Tudatosság - ez a kulcs. Figyelni saját magunkat, illetve támogató társ esetén egymást, és visszafogni magunkat-egymást, ha az 1. módszerre esnénk vissza.

Erről jut eszembe.
Annak idején írtam róla, hogy kisfiamnak elbaszták a szemét az érdi rendelőben, a Heim Pál szemészetén “sintérek” jelzőt használtak a kollégára. Bár utána (ne idegeskedjünk, meg az érdi kolléganőt se koncoljuk fel) már azt mondták, hogy nem fogja Bálintot zavarni a látásában az egy héttel elkésett kezelés, ennek ellenére nem vagyok hülye, és látom, hogy gyenge fényben beleér a pupillája a kezelés miatt élességét vesztett régióba. :(
A Hiem Pállal elégedett vagyok, a bónuszomból is kaptak év végén némi támogatást. Ja, az érdi doktornő egy nagyon idős néni, aki mint ember kedves volt, de mint orvos, esetünkben csapnivaló. Csak azért írom, hogy aki félti a szemét, ne hozzá menjen az érdi SZTK-ban.

Előző hétfőn én élveztem az érdi rendelő vendégszeretét. A jobb fülemen hallójárat-gyulladással kezdődött, nem volt drámai a helyzet, de azért annyira figyelmetlenné tett, hogy eltörtem egy poharat, meg a hűtő üvegpolcát is. Vasárnap éjszaka már az alvásban is igencsak akadályozott a fájdalom, hát felkerestem a szent helyet.
Háromnegyed 8-ra mentem, hátha az elsők között leszek. 8-kor kezdődött a rendelés. Én naiv. Kb. a 20. voltam a kartonozóban. Várakozás közben bedobtam a vizitdíj automatába az 1000 Ft-ot százasokban, előtte persze bazseváltam némi aprót a sorban állóktól. Úgyis unatkoztak, kellett egy kis mozgás. Azért 1000, és nem 300, mert nem mentem el a körzeti orvoshoz beutalóért. Ha egyszer a fülem fáj, mi a faszt üljek még annál is vagy 2 órát? Inkább adakozok.

No, kartonozó után irány a rendelő. A folyosó végén jobbra egy kellemes, kb. 25 fős csapatot láttam, bíztam benne az urológiára várnak, de nem, sajnos a gégészetre ők is. Na mondom, érdemes volt korán jönni.
Negyed 9-ig csönd volt. Akkor kijött a doktornő, hogy bocs, hétvégén frissítették a számítógépes rendszerüket, és nem megy. Na, bazmeg, ezt már ismerem, ebből szokott 3 nap szopás lenni.
Fél 9-kor egy kb. 40-es férfi elkezdett sírni, majd dörömbölni az ajtón. Sírva elmondta, hogy fél 7 óta vár ott, és szétesik a füle, úgy fáj, és hogy azt a leborult szivarvégit …. Hatásos volt a bemutató, beengedték, annak ellenére, hogy a hálózat még nem ment. Mellesleg nem megjátszotta magát, tényleg fájhatott a füle.
No, mondom én akkor most hazamegyek, és szétnézek, hol van magánrendelő. Haza is mentem, bevásároltam, elolvastam a leveleket, aztán visszamentem. Magánrendelőt nagy hirtelenjében nem találtam a közelben.

Ezért 10 körül visszamentem. Láttam, hogy gyakorlatilag ugyanaz az emberanyag várt, aki már 8-kor is. Mint mindig, most is vittem magammal egy 800 oldalas könyvet, egész jól elhaladtam benne.
11 körül állt ott egy anyuka a gyerekével.

-Üljenek le ide, én úgyis hamarosan sorra kerülök - mondtam neki.
-Á, nem szükséges, szerintem mi jövünk nemsoká, mert mi 9-re jöttünk.
-Aha, értem. Én háromnegyed 8-ra.
-Jó, köszönöm a helyet.
:)

Dél körül jött egy főnöknéni, aki elmondta, hogy rossz volt a rendszerük, sorry. Akinek nem sürgős az ügye, jöjjön vissza egy HÉT múlva. Majdnem kapott egy fülest, de nem a rejtvényes fajtából. :)

A doktornéni szerdára mérsékelte a visszajövetelt, ez se váltott ki elismerő morajt.

1 körül már kezdett tetőfokára hágni a meleg és az idegállapot is a bandában. Az egyik faszi azt mondta, hogy ő márpedig bemegy, mert ő már 7 óra óta itt van. Úgy is tett. Az erősebb kutya baszik, vagy hogy van a mondás?

Kint diskurzust tartottunk, ki-hánykor regisztrált. Rájöttem, hogy már csak vagy 4-en lehetnek előttem.

Fél kettőre beértem. Mondtam a dokinéninek, hogy nem akarok beleugatni, de nem lehetne kirakni a névsort, így kb. tudná az ember, hol jár a queue. Mondta, hogy ő már volt, hogy kirakta. Erre felháborodottan nekiesett egy beteg (ez biztos az volt :), hogy a személyiségi jogait sérti, hogy kiírja a nevét. Sok ilyen állat munkálkodik azon, hogy ez egy élhető ország legyen…
Szóval nem írják ki. Hallottam, hogy a dokinéni lemondja a délutáni programját. Biztos ő is boldog volt. Amúgy nagyon korrekt néni volt, szimpatikus ember.

A kezelés némi fülmosás meg géz begyömöszölés volt, 3 napra rá már jobban is éreztem magam.

Jó volt, na, élveztem az egész napot.

Remélem azért nem általános ez a várakozás, mert
1. Helyettesített az orvos, így dupla emberanyaga volt
2. Nem mindig rossz a rendszerük.
3. Hétfő volt

Ja, elmondta, hogy úgy adták át nekik az új számítógépes rendszert, hogy nem voltak berögzítve az orvosok. Az import funkció lemaradt a megrendelésnél, vagy az implementációnál…

Kérdés. Eljutottunk már oda, hogy vannak normálisan működő magán SZTK-k? Ha igen, tudtok ajánlani?

Érdekes és rövid írás Raymond barátunktól.

Vistán van rá egy hekk is, ott van a cikkben, hasznos lehet annak, aki nem szereti a command line dir /B >a.txt-t, csak GUIban tud élni.

Forrás.

Tartalom:
* Introduction to Windows Communication Foundation
This lab provides the basic introduction to building services and clients including the use of data contracts, service contracts and configuration of both. The lab also includes information on how to declaratively secure a service.
* Integrating CardSpace into Web Sites
This lab walks the user on how to can integrate CardSpace into Web sites. The user will modify existing registration and sign-in pages to allow customers to use CardSpace for site features that require the customer’s identity.
* Introduction to Windows Workflow Foundation
This lab walks the user through the basics of creating a workflow and learning about the Visual Studio environment for building workflows. The lab also covers some of the common base activities and passing parameters to a workflow.
* Using Windows Eventing
This lab introduces the improvements made to the event logging, viewing and management features in Windows Vista and Windows Server 2008.
* Extending Windows PowerShell and the Microsoft Management Console
In this lab, the user walks through the creation of Cmdlets for Windows PowerShell and a Snap-in for Microsoft Management Console 3.0 (MMC) using managed code.
* Extending IIS 7.0 with Custom Handlers
This lab walks the user through the extension of IIS administration interface and addition of custom handlers written in managed code.
* Using Transactional NTFS (TxF)
This lab is focused on adding Transactional NTFS capabilities to an existing application by using managed wrappers, in just a few lines of code.

“Arról lehet megismerni az igazi adóellenőrt, hogy kék-sárga színű baseball-sapkát hord magánál.”

Ez igen, ha ez így menne a számítógépeknél is.

-Ki vagy?
-Adminisztrátor.
-Jó, gyere, látom tényleg az írtad be, hogy adminisztrátor.

Hivatkozott cikk.

Lehet, hogy lowecase lesz, bár az már ijesztő a szerző szerint, mert túl C#-pos. :)
Megint lényeges dolgon törik a fejüket…

Tegnap este megemlítettem azt a szót Bálintnak, hogy ágyék. Elkezdett kérdezni:

-Mi az árnyék?
-Az ágyék az a testrészed, ami a kukidnál van.
Némi gondolkodás után:
-Akkor az én árnyékom kicsi, az apáé szőrös.

Javaban van egy közismert jelenség, ami miatt a Double Checked Locking nem működik jól, mégha az ötlet zseniális is.
Régóta érdekelt, hogy vajon ugyanez a probléma fennáll-e .NETben is? Belső infó szerint nem, legalábbis az MS CLR-ben nem.
Érdemes elolvasni a probléma okát is az előző cikkben, rövid.

Én magam voltam már reinkarnációs hipnózison, előjött egy élet, amiből sokat tanultam a mostanira vonatkozóan. De persze lehet, hogy csak a jelen életemből generáltam egy szép másik élet meséjét. Soha nem derül ki, de nekem érdekes tapasztalat volt.

Most viszont Bálint eléggé megfagyasztotta az ereimben a vért.

Előzmény. Vagy fél éve hintázás közben elmesélte a nagymamájának a következőt (szerencsére én is hallottam az egészet):
A motorommal mentem, amikor nekem jött egy autó. Beestem a gödörbe, aztán befagytam. Utána kicsi lettem.

Megjegyeztem magamnak, lehet, hogy egy emlék, de lehet fantázia is.

Adalék: furcsa módon állandóan azt mondja a házunkra, hogy a ti házatok, nem a miénk, ahogy megszokott lenne.

Pár napja fél az autóktól Bálint. Ma napközben elmondta, hogy neki két anyukája van. Akkor ennyiben hagyták, én nem voltam ott. Most míg borotválkoztam és Betti tusolt tovább mondta:

A másik szüleinek barna haja volt, nem fekete, mint a miénk. Akkor már nem ismert minket (keveri néha a még és márt). Volt egy lánytestvére, és két kutyája, meg két macskája. A garázsuk az emeleten volt, nem az udvaron, mint nekünk. Fehér volt a ház, nem olyan téglás, mint a miénk.

Aztán altatáskor elkezdett pityeregni.

“Esett az eső. Azt hittem át tudok menni az úton. Nekimentem egy autónak. Beestem a gödörbe. Féltem, hogy elvisz a víz. (Sír). Aztán jött egy daru, és kivett onnan. Azt nem vitte el a víz, mert az úton állt. Aztán beraktak egy repülőbe. (Sírva) Én veletek akarok élni, nem akarok elköltözni tőletek!”

Miután megöleltem és megnyugodott kicsit, megkérdeztem, mekkora volt ekkor.
“Akkora mint te, de aztán összementem.”

Nem tudom mi ez az egész, de számunkra nagyon megrázó volt.

Update: Betti mondta ma, hogy azt kihagytam, hogy azzal kezdte pityeregve, hogy neki meghaltak a szülei. Az autóbaleset ezután történt időben.

.NET-ben már hozzászoktam a {1} stb. paraméterekhez a stringek formázásakor. Furcsa volt visszatérni a printf %izéihez. De most olvastam, hogy itt is van indexelt variáns. printf_p és társai. Jó tudni róla.

PRINT ‘alma’
GO 6

Kimenet:
Beginning execution loop
alma
alma
alma
alma
alma
alma
Batch execution completed 6 times.

6x fog lefutni! Azt a leborult szivarvégit, hogy eddig ezt nem tudtam.

Forrás: Kalen barátnőnk.

Az elmúlt 10 napban Balatonlellén nyaraltunk, és nagyon jó volt. Volt bennem némi félsz, mert mindig csak külföldön nyaraltunk eddig, de azt kell mondjam, az egyik legjobb nyaralás volt, amiben eddig részem volt.
Eredetileg 7 napra mentünk, és itt szálltunk meg, de a jó idő csak a vége felé jött meg, így még ráhúztunk 3 napot, helyben keresve szállást. A második apartmanunk ugyanabban az utcában volt, csak pár házzal arrébb, az kriminális volt, annyira piszkos disznóól volt benne.
A hivatkozott első apartman viszont nagyon korrekt volt. Az a szocialista stílusban épített nyaraló, amelyet jól ismernek az öregebbek, de nagyon otthonosra megcsinálták. 2 hűtő, mikró, kotyogó, elektromos kávéfőző, wifi, UPC direkt, Philips TV, a parthoz legközelebbi ház, segítőkész, figyelmes szállásadók. Csak pozitívan tudok róla beszélni. Mi a C apartmanban laktunk, kaja közben néztük a Balatont.
Meglepően sokat fejlődött a magyar vendéglátás. Sok esetben már mosolyogtak a kajáldák eladói, ez új nekem Magyarországon, mégha itt-ott voltak is bénázások a részükről. A vidámpark színvonalas volt, és nem dobtak ki minket pl. az ugrálóvárból, csak azért, mert letelt a 4 perc, ha egyszer úgyse vártak rá mások. Voltak koncertek, bazár, stb. Tiszta olyan volt, mint a mediterrán országokban.
A Balaton finom volt, sokat játszottam a gyerekekkel (Bálint és az unokatesók), mindenkinek jól esett.
Egy napot voltunk Kehidakustányban is az élményfürdőben, ami nekem csalódás volt Sonnentherme után. Ha valaki nem volt még az utóbbi helyen, akkor tetszeni fog neki, de nekem így nem. Amit nagyon nem szeretek a magyarországi építőiparban, az a részletekre való nem odafigyelés. Levált üvegmozaikok a medencékben, rossz jelzőlámpa a csúzdánál, nincs víz a lábmosóban, 170 centis magasságban megkonstruált tetőszélek (edződjön az ügyfél buksija), alacsony belmagasság, emiatt meg lehet fulladni a klórtól, sehova nem vezető, hirtelen véget érő járdák, kibaszott csúszós burkolat, amit kompenzálandó kirakják a vigyázz, csúszik táblát (tipikusan magyar megoldás) stb. Én az osztrák strandon pont azért ámultam el, mert igen nagyfokú tudatossággal volt megtervezve, és a kivitelzésnél sem adták alább a megbízók.
De ezt leszámítva kellemes csalódás volt a Balaton, nem voltak rendkívüliek az árak (legalábbis a pesti árakhoz viszonyítva), és sehol nem akartak lehúzni. Vagy ezt csak a külföldieknek tartogatják?

Mekkora költsége van, ha van egy pointerünk egy natív stringre, és azt vissza akarjuk kapni managed oldalon Sytem.Stringként? A példában a string egy delegate-en kereszüli callback során jön át a manazsolt oldalra.

Implict marshall:

static void Target1(string _str)
{
}

Kézi marshall:

static void Target2(IntPtr _str)
{
string str = Marshal.PtrToStringUni(_str);
}

Unsafe marshall:

unsafe static void Target3(IntPtr _str)
{
string str = new string((char*)_str);
}

Az utolsó megoldás van, hogy 10x gyorsabb, mint az első kettő. Ravasz.

Forrás.

Ha valaki rendszeresen dolgozik sok felhasználóval, annak must have. Régi, de ügyes eszköz, mellyel látszik, admin futtatja-e az adott explorer példányt.

Eddig csak hallottam róla, itt meg is értettem, hogy működik. Nem hosszú, érdemes elolvasni.

Rico Mariani neve szerintem ismerős a .NET programozók körében, ő az MS egyik performace-hangoló embere.
Mivel kedvencem az optimalizálás, a blogjára mindig odafigyelek. Most a DLinket vette górcső alá, eddig 4 cikket írt róla (1 2 3 4).
A 4.-ben már a még ki nem adott Beta2-vel foglalkozik, amiben már majdnem olyan gyors a Linq mint a sima kézi sql, sőt, módosításoknál 4x gyorsabb. Miért? Olvassátok el a cikkeket. :)

Talán kissé elavultnak tűnik már a mai világban ilyenről beszélni, de én még úgy nőttem fel, hogy az assembly a király, és ezért szeretem az alacsonyszintű trükköket.
Ezen a lapon összeszedett a szerző rengeteg nagyon szellemes trükköt egészek manipulálására, a legtöbb az elágazásokat próbálja kiváltani valamilyen egész trükkel.

Pl. abszolút érték számítás, r = (v < 0) ? -v : v helyett

int v; // we want to find the absolute value of v
int r; // the result goes here
int const mask = v >> sizeof(int) * CHAR_BIT - 1;

r = (v + mask) ^ mask;

Patented variation:

r = (v ^ mask) - mask;

Persze, a mai prociknál lehet, hogy sok trükk már nem ér semmit, de érdekes fejtörők ettől függetlenül. Ezeket hívják a WTF-en clever hack-nek.

Internetszolgáltatók shared hosting esetén általában medium trustra állítják be a webappokat, így azok nem tudják szétbabrálni a gépet, az nt secu mellé még a .NET CAS secu is besegít.
Néha ez gondot okoz, pl. a log4net se tudja kiolvasni a konfigját, mert a CAS megakadályozza ebben. Pedig ez nem olyan vészes dolog.

ASP.NET 2.0-ban már meg lehet mondani, hogy egy szekció olvasása okozzon-e CAS Demandot, magyarul, kell-e hozzá erősebb jog, vagy sem. Erről szól a konfig szekció requirePermission attributuma. A háttérben ez a ConfigurationPermission új 2.0-s permissionre épít. A reflector analyze funkciójával megnézve látható, hogy a BaseConfigurationRecord.CheckPermissionAllowed metódus intézi el a kérdést:

[source:c#]
private void CheckPermissionAllowed(string configKey, bool requirePermission, bool isTrustedWithoutAptca)
{
if (requirePermission)
{
try
{
UnrestrictedConfigPermission.Demand();
}
catch (SecurityException exception)
{
throw new SecurityException(SR.GetString(”ConfigurationPermission_Denied”, new object[] { configKey }), exception);
}
}
…
}
[/source]

Elsősorban a teszthez szükséges bemenő cuccokat lehet ide másoltatni a TestContext.AddResultFile(”filename”); segítségével.

Forrás.