Soci (Soczó Zsolt) szakmai blogja

2006.05.29.

Ki lesz boldogabb?

Filed under: Élet — Soczó Zsolt @ 11:05

Egyik ismerősöm gyereke 1 éves korában érdeklődő, izgága kis rosszcsont volt. Mostanra, 2 éves korára szépen, csendben ül, akkor szól, ha kérdezik, nem mászkál, szófogadó. Leszabályozták, betörték. A mi kis Bálintunk viszont kutyaszar rossz, de rendkívül értelmes és érdeklődő is, igyekszünk nem korlátozni, még akkor se, ha szabályozottan sokkal kényelmesebb volna nekünk, főleg az anyukájának.

Heti kérdésem (a’la sesblog): melyik lesz a boldogabb felnőtt? Remélem nem tévedek (persze mindig bennem van a liberálisos vicc a vonaton utazó gyerekkel, de az a másik véglet).

5 Comments

  1. en nemtom, de a mienk is ilyen es imadjuk :D amugy hulllamzo a rosszasag teljesitmeny, de ezt mar mondtam neked.

    Comment by gt — 2006.05.29. @ 20:55

  2. erdekes kerdes, amire a valaszom: ‘nem tudom’.
    de honnan lehetne tudni, kibol milyen boldog felnott lesz? az ember alapvetoen viszi magaval azokat a dolgokat, amiket otthonrol kap. ez a kezdo szituacio. hogy innen mit er el, az csak tole fugg.
    ez a kezdo szituacio az egyik kulcsfontossagu resz. hiszen ha valaki olyan kornyezetben no fel, ahol ~18 even keresztul osztjak, hogy hulye vagy, ezt sem tudod megcsinalni, stb, annak az embernek sokkal nehezebben fog menni a ‘boldogok’ koze valo beilleszkedes. akit viszont olyan stilusban nevelnek, ahogy a maj.26-ai ‘agymenes’ postodban olvastam [respect!], maris elonnyel indul.
    amikor valaki ‘kirepul’ a szuloi hazbol, es elkezdi a fuggetlen letet, szerintem az a masodik kulcsfontossagu resz. hiszen ekkor kezdodik felnott szemelyisegunk kialakulasa/kialakitasa. jo esetben keves tulajdonsagon kell valtoztatni, es az uj dolgokat csak beszippantani. rossz esetben alapveto szemelyisegbeli tulajdonsagokat kell levetkozni, megvaltoztatni, hogy az ember kilephessen az otthonrol hozott komplexusokbol, es kezdhesse az igazi fuggetlen, felnott eletet. ( a tovabbi dolgokrol tapasztalat hijan nem tudok nyilatkozni ;] )
    melyikuk lesz boldogabb felnott? ki tudja! sajnos ez egy egyeselyes jatek, ezert is akkora felelosseg szulonek lenni (csak sajnos ezt nagyon sokan nem ismerik fel).

    Comment by gergo — 2006.05.29. @ 21:07

  3. Üdv!
    Én még elég fiatal ahhoz, hogy a témában komolyan értekezzem,(legalábbis annak érzem magam) de ha valamit leszűrtem a saját 19 évemből, az az, hogy a korlátozások nélküli gyerekkor szép meg jó és a gyerek fejlődésére nézve nagyon pozitív hatással van, de ha nem ismerem hol a határ vagy csak sejtem, akkor azt rendszeresen figyelmenkívül fogom hagyni…Amit az élet komoly pofonokkal fog tolerálni…

    Comment by sutszi — 2006.06.03. @ 10:42

  4. Érdekes a véleményed, mivel személyes tapasztalatból fakad, így nem is kérdőjelezem meg. A határokat próbáljuk megmutatni mi is, pl. elmondom a kisfiamnak, hogy sok ember nem szereti, ha felmegy az asztalra, ezért máshol ne menjen fel, de itthon nem érdekel.
    Szóval megmutatjuk neki a határokat, amiket a külvilág miatt kell tudnia, de itthon nem találunk ki neki értelmetlen határokat. Pl. 12 óra, enni kell, ha éhes, ha nem, stb.
    Kíváncsi volnék egyébként mivel szívtál, de ha túl személyes, akkor ne írd meg.

    Comment by Soczó Zsolt — 2006.06.03. @ 10:51

  5. Üdv!

    Az egyik tanárom nemrég nyugdíjazták, de annyira szeret tanítani, hogy külső oktatóként még dolgozik.
    Ő mondta egyszer, hogy a gyerek ahogy nő folyamatosan teszteli a környezetét, hogy kivel mennyit lehet megengedni. A kamaszkori lázadás valójában nem csak a kamaszkorban van jelen hanem gyakorlatilag állandóan csak ekkor erősebben jelentkezik.
    Tipikus példa a vásárlás kisgyerekkel szituáció. Aztán meglátja a csokit és elkezdi kérlelni a szülőt, hogy vegyen neki. A szülő oldaláról érdekes a helyzet mert elgondolkozhat azon, hogy megveszi egy vagy sem. Akármit is dönt felmerül az örök kérdés: Miért? Ha megveszi neki akkor, miért vette meg? Mert ezzel engedett a gyereknek…és esetleg ezzel elébe ment, hogy akár egy kínos hiszti jelenetnek legyenek tanúi az emberek…
    Ha nem veszi meg, akkor miért nem? Ezzel is jelezze, hogy övé a döntő szó és ellenkezésnek nincs helye? Csupán tekintélyvédelem miatt??
    Áhh…túlságosan bonyolult jó szülőnek lenni, és csak bízhatunk abban, hogy jól csináltuk amit csináltunk… Miután elkezd iskolába járni a szülő nevelése másodlagossá válik és elsősorban a környezete fogja befolyásolni.. Ezért is nehéz a dolog…

    Comment by sutszi — 2006.06.10. @ 11:15

RSS feed for comments on this post.

Sorry, the comment form is closed at this time.

Powered by WordPress