Második rész.
Harmadik rész.
Negyedik rész.
Ötödik rész.

Pár napja utánanéztem egy 2008-ban feleségem részére kötött életbiztosításnak (álcázott befektetésnek), CIG Signumnak. Mivel tudtam, hogy milyen részvény van mögötte, és ismert az USD/HUF historikus árfolyama is, elég egyszerűen utána tudtam számolni, mennyi lenne a befektetés valódi értéke egy költségmentes befektetés esetén. 7*400e lett befizetve, a szerződés pillanatnyi értéke 5.6M Ft lenne, a biztosító szerint IS. A valódi értéke 3.5M, ha most 8 év után kilépnénk belőle 3.2M lenne.

Ezen durva költségek vettek rá arra, hogy kicsit írjak róla, milyen alternatívák vannak. A kiszámoló blog sokat írt erről, én is megpróbálok erről úgy írni, hogy informatikus társaim is megértsék.

Az alábbi gondolatok nem jelentenek pénzügyi tanácsadást, csak leírom a véleményem a témáról. Sok ponton nem fogok precízen fogalmazni, hogy ne legyen terjedelmes az írás. Az alap koncepciókat akarom csak megmutatni.

Unit linked biztosítás esetén 2008-ban és 2014-ben, illetve idén is igénybe lehetne venni a 20% max. 130e Ft-ot az SZJA-ból. Nekem a 3 gyerek miatt nem marad SZJA, így ez az opció nem él.
Ez a lehetőség ráadásul illékony, mint kormányunk minden törvénye. Mivel a biztosítók költségei még többet is felemésztenek mint ez az adó támogatás, én ezt a lehetőséget bújtatott pénzszivattyúnak tartom, amivel csak gazdagodnak a biztosítók és a közvetítő cégek (bnet és társai).

Emellett 10 év után szja mentesen lehet kivenni belőlük a pénzt, de erre van TBSZ is, szívatós kötöttségek nélkül.

Cégből nem kívánok biztosítást fizetni, a meglévő meg nem is az én nevemre szól, illetve 2018-tól 52% adó terheli. Bővebben a témáról itt.

Ma voltam a CIG irodájában, nem sikerült egy részletes számítást kapnom, pontosan milyen képletek alapján vonják le a költségeket. Benne van a szerződésben, de én a saját szememmel akarom látni a számokat, mivel magam lemodellezve nem tudtam kihozni azokat a költségeket, amit ők, de ami érdekes, hogy ha minden évben levonok 8.5%-ot a _teljes_ befektetett összegből, akkor pont kijön a számla végösszege.

Amíg nem küldenek egy tényleg részletes elszámolást, addig nem tudom összehasonlítani egy ilyen UL költségeit egy bróker számláéval. Ha megértem, leírom majd.

Számomra, aki fegyelmezetten képes a pénzügyeit kezelni, nincs szükségem a Unit Linked biztosítások zavaros és óriási költségeire, nem kérek külső kényszert, hogy befizessem az éves díjat.

Tehát, a következő az alapállás. Jól kereső informatikus vagy. Felelősséggel gondoskodni akarsz a jövődről, szeretnél valami nyugdíjalapot magadnak összerakni hajlott korodra. Megvan benned a szándék és a kitartás is, hogy külső ostor nélkül is évente egyszer vagy kétszer átutalj egy adag pénzt, amelyet befektetsz valahová. Ha ezek teljesülnek, akkor nézzük, az én fejemben milyen lehetőségeid vannak.

1. Mindenféle lenyúlós unit linked biztosítások: big no, ne másnak gyűjts pénzt, magadnak.

2. A bankodnál vásárolható alapokba fektetsz be.

3. Keresel egy kis költségű de stabil brókert (nem Kajmán szigeteki, meg ciprusi), és direktben fektetsz be.

Én nagyon utálom, ha egy befektetés költségei nem transzparensek, ebből a szempontból a 3. a legkövethetőbb költségű.

Mibe lehet befektetni átlagemberként? Bármibe, a részvényektől, állampapíroktól addig, hogy hány fok lesz decemberben, szinte bármibe. De mi az, ami hosszú távon valami értelmes hozamot képes összehozni (hozam >= 10%)? Részvények.
Részvény vásárlásával egy pici tulajrészt szerzel a cégben, ha a cég árfolyama felmegy, akkor a te részvényed értéke is felmegy, így ha később eladod, hozamot generál neked.
A részvényekkel azonban két baj van:
1. Az árfolyamuk veszettül tud fel-le menni, pár nap alatt tudnak akár 20-40%-ig pattogni. Ezt a legtöbb ember nem bírja idegekkel.
2. Cégek becsődölhetnek, így a részvényed értéke 0 Ft lesz.

Van ennél egy konzervatívabb és biztonságosabb lehetőség is: részvény indexek. Ez egyszerűen arról szól, hogy fogják egy adag részvény árfolyamát, és folyamatosan képeznek belőlük egy súlyozott átlagot. Pl. van a DOW 30, ez 30 nagyon nagy amerikai cég részvényeinek átlagára. Ilyenek vannak benne, mint Apple, Coca Cola, Nike, stb.
Itt a chartja.

Nem kell megijedni a kis zöld és piros gyertyáktól, egyszerűen kompakt módon mutatják meg az adatokat. Az előbbi charton 1 gyertya 1 hónapot fog át. Azaz fogják az adott hónap összes kereskedésének árfolyamát, és képeznek belőle egy Min, Max értéket, az a kis pálcika alja és teteje, illetve egy First és Last értéket, ez a gyertya törzsének alja és teteje. Ha zöld, akkor abban az időszakban felfele ment az ár, ha piros, lefele. Azaz 4 aggregált értéket ábrázolnak egy gyertyában, semmi mágia nincs benne.

Másik híres index az S&P 500, ez 500 nagy amerikai cég súlyozott átlagára. Így nézi ki.

Kb. olyan, mint a dow, csak ez nagyobbakat pattog, volatilisebb. Emiatt többet is tud hozni, a dow 6470-ről ment fel 18351-re, azaz 2.83-szor többet ér, mint a mélyponton 2009 márciusában. Az S&P500 666-ról (viccesek a traderek) ment fel 2134-re, 320%-os hozamot generálva annak, aki beszállt volna a mélyponton, és kiszállt volna a tetején. Ilyen ember persze nincs.

Ha egy index komponens cég bedöglik, akkor kidobják, és beraknak helyette másikat, így index esetén nem kell félni, hogy lemegy nullára. Vagy ha igen, akkor már úgyis vége az általunk ismert világnak.

Az indexek nem olyan volatilisek, mint az egyedi részvények, de ezért van itt is rendesen szívdobogtató esemény. Pl. aki 2007 októberében vett SP-t 1576-on, az 2009 márciusában kétségbeesetten látta, hogy a befektetése 666-on áll. Berakott mondjuk 1 millió forintot, és rá másfél évre az már leolvadt 422 ezerre. Aki ebben benne ül, az úgy érzi itt a világvége.

És ez itt az első probléma: ha valaki rendes hozamokat akar elérni (ahogy írtam 10% éves hozam már rendben van), annak fel kell készülni az ilyen időszakokra. Gyomor kell hozzá, vasfegyelem, önkontroll. Akiben ez nincs meg, az ne akarjon ilyen hozamokat maga elérni!

Minden befektető álma, hogy csak a pozitív dőlésszögű szakaszokban üljön benne, de amikor lefele megy az adott részvény vagy index, akkor meg pl. állampapírban vagy más, nagyon kis, de elég biztos pénzt hozó alapban tartsa a pénzét. Ezt hívják tudományosan portfolio reallocationnek.

A csapda az, hogy egy átlag befektető, aki valamilyen normál munkából él, pl. te IT-s kolléga, az NEM képes erre. Ne legyünk naivak, a nagy fundok iszonyatos okos emberi és nagy kapacitású számítógépes infrastruktúrával is csak nagyon kevesen képesek legyőzni a piacot, azaz pl. az S&P 500-nál konzisztensen, hosszú távon nagyobb hozamot elérni. Se te, de egy macsakajancsi megmondóember valamelyik brókercégtől vagy banktól, se egy előfizetéses guru NEM FOG HOSSZÚTÁVON PROFITÁBILIS TANÁCSOKAT ADNI! Az egyik részvényből kiugraszt -5%-on, beugrasz egy másikba, az felmegy 20-szal, hogy aztán rémülten kiszállj -30%-on, mert történt valami a világban, amitől csobbant egy nagyot.
A piacra ki-be szállogatni, a befektetést időzíteni trading. A trading az egy külön szakma, és nagyon nehéz. Ne ringasd magad abba a tévhitbe, hogy te konzisztensen, hosszútávon jó leszel benne a portfólió.hu-t meg más elemzéseit olvasva. A te dolgod pénzt keresni a szakmáddal, és azt a lehető legjobban megnövelni pár 10 év alatt, nem elcseszni a tőzsdén rossz tradekkel.
(Aki tudja rólam, hogy tradelek az ellentmondásosnak ítélheti meg, amit írtam, de én kb. 2 emberévet raktam bele az aktív, algoritmikus tradingbe, és még nem biztos, hogy hoz annyit, mintha eladtam volna magam konzulensként. De inspirál, ezért csinálom.)

Szóval szerintem kétféle módon lehet hatékonyan elégetni a kemény munkával megkeresett pénzt: nagy költségekkel (UL, bankok), vagy béna aktív tradinggel.

Mi maradt akkor? Szerintem amire egy átlag ember építhet, az az buy and hold, amibe rendszeresen rak pénzt. Azaz periodikusan veszel egy kicsit valamiből, ami hosszútávon felfele megy. Az indexek ilyenek. Lesznek benne szopó időszakok, mint 2008. De ha elhiszed, hogy az indexek állandóan felfele mennek, csak vannak benne huplik, akkor még örülsz is a hupliknak, hisz ott olcsóbban tudsz befektetni.

Itt van pl. az S&P 500 1950 óta.
Látszik, hogy felfele megy, de pl. aki 2000-ben a csúcson vett, az 2007-ban elkezdett örülni, hogy végre visszatért a befektetett árhoz az index, hogy aztán újra a szakadékba zuhanjon, és végül csak 2013 körül tudta meghaladni a 2000-es csúcsot. Ez 13 csapkodó év! Aki rövid, pár éves távra tervez, annak ez nem való, azért is kezdtem azzal, hogy azokhoz beszélek, akinek még van 20-25 éve a nyugdíjig.
Viszont aki minden évben befektetett, az vett 2008 és 2009-ben potom áron is részvényeket, az most nagyon örül, mert az a befektetett pénze most 3x annyit ér.

A következő részben számszerűen bemutatom, hogy mit jelent ez, mennyit tud hozni egy minden évben befektetett pénzt egy indexbe. Aztán megmutatom, mennyire arcul vágják ezt a szép folyamatot a költségek, hogy aztán senkit ne vágjanak át zsíros biztosításokkal. Végül bemutatom, ETF-eken keresztül hogyan lehet tényleg megvalósítani a felvázolt rendszeres befektetést.

Stay tuned. :)

Ps. nem kérek UL ügynök kommeneteket, teljesen felesleges győzködni a szokásos érvekkel.

Could you hire me? Contact me if you like what I’ve done in this article and think I can create value for your company with my skills.