Naív ojjektumhasználat - sok szemét
Két hete elkezdtem intenzíven használni a Visual Studio 2010-et, mivel szükségem volt a MemoryMappedFiles-ra a 4.0-s fwből. Ezt shared memoryként használom, amivel a laptopon kb. 1GByte/sec-kel tudok adatokat másolni két processz között, így kiváló cache-t tudtam építeni a segítségével. De most nem erről lesz szó.
A profilert is jelentősen továbbfejlesztették, van benne pl. rendes memória allokálás követés (lehet, hogy a régi is tudta ezt, akkor pardon).
Nézzük az alábbi képet:
A SecondInterval.Day property-t közel 6 milliószor hívtam meg, minden híváskor előállítva egy új ojjektumot, 140MByte-nyi szemetet hagyva magam után.
A naív implementáció így nézett ki:
public static SecondInterval Day
{
get { return new SecondInterval(86400); }
}
Maga a típus egy egyszerű Whole Value pattern implementáció, egy sima immutable objektum, ráadásul class, így referenciális típus.
Nem memóriapazarló módon így néz ki a property:
private static readonly SecondInterval aDay = new SecondInterval(86400);
public static SecondInterval Day
{
get { return aDay ; }
}
A readonly fontos, hogy nehogy valaki kiüsse a referenciámat, és berakjon egy sunyi másik időt reprezentáló ojjektumot a napi helyére. Az ojjektum immutable, ez fontos, másként semmit nem érne a readonly, a gyomrát lehetne piszkálgatni.
Amin még el lehetne gondolkodni, hogy struktúrává, value type-pá átalakítani a típust, csak akkor meg minden helyen ahol használom, másolni kellene az értékét. Mivel ez most belül egy 32 bites int, és 64 bit alatt futtatom, ahol a referenciák 64 bitesek, a másolással még mindig jobban járok. Úgyhogy lehet, hogy struct lesz, de előbb megnézem classként hogy muzsuikál.
November 28th, 2009 at 9:38 am
[...] Soci blog Az ember kivételével minden állat tudja, hogy a legfontosabb dolgunk az életben: élvezni azt. « Naív ojjektumhasználat - sok szemét [...]