Soci (Soczó Zsolt) szakmai blogja

2006.10.20.

Lehet vagy nem lehet pénzzel segíteni?

Filed under: Élet — Soczó Zsolt @ 10:09

Az alábbi eset egyik korábbi témáról jutott az eszembe.

A történet annak illusztrálása, hogy lehet-e valakin tiszán pénzzel segíteni, vagy sem?

Apáméknak volt egy ismerőse, utcaseprő (szó szerint, nem élcelődök rajta). Szarvasi egyébként az illető. Apám motorokat gyűjtött, talán hallottatok az gyomaendrődi motormúzeumról, az az övé. A jóember gyakran átjárt hozzánk, szerette a motorokat, meg rá is ért, így hát sokszor nálunk múlatta az időt beszélgetéssel.

Egyszer csak felhívja apámat telefonon. Ez szokatlan volt, mert mindig átjött, ha akart valami, kb. 20 km van a két város között. Már vagy negyed órája beszélgettek, mire mondta neki apám, hogy te S.., sok lesz ez neked. Ó, nem baj komám, mobilról beszélek, nem gond. Ezen meglepődtünk, de nem tudtuk hova tenni.

Másnap megjelent, sofőrrel, trabanttal. :) Sofőrrel, mert nem volt jogsija, trabanttal, mert a sofőrnek az volt. Ez még a 90-es évek eleje volt, nem kell meglepődni.

Bejött a konyhába, és odaszólt foghegyről: száz milliót nyertem, bazmeg!

Kicsit meglepődtem, de még fiatal voltam (kb. 17 éves), így nekem is csak az “Az igen, bazmeg, az kurva sok pénz”-re futotta. Ma is ezt mondanám, csak hozzátenném, hogy gratulálok, meg, hogy aztán legyen ám eszed hozzá!

No, barátunknak egy hét után már volt jogsija is, vásárolt valahol, hisz tudjuk, ez egy ilyen ország. Vezetni ezután se vezetett, mert egyrészt nem tudott, másrészt sofőrrel azért csak menőbb, nem? Volt két mobilja is, az is fontos ilyenkor. Csak semmi hivalkodás!

Persze elkezdte kinézni magának a motorokat, amelyeket szívesen megvásárolna a múzeumból.

No, de ekkora pénznek hamar elmegy a híre. Hirtelen elkezdtek megjelenni a jobbnál jobb barátok, ismeretlen ismerősök. Csak egy százast (100e) adj barátom, meg vagyok szorulva, mit neked ennyi. Jaj, megszorultam, de jövő hónapban már lesz pénzem, de ki kell fizetnem ezt a házat (!), adj már kölcsön rá, egy hónap és becsszó megadom. Legyen!

Ekkor ugyan leesett a pénze kb. 85 millióra, de nem baj, ennek a havi kamatából is kiválóan meg lehetne érni, közönséges banki betétekkel is. Ennyire már adnak egyedi kamatot is. Meg a cimbora úgyis visszaadja egy hónap múlva, nem?

Elkeztek jönni az ismeretlen, de nagyon jószándékú és kenetteljes tanácsadó urak és högyek.

Figyeljen, adjon nekem nem többet, százezret, befektetem, és egy hónap múlva 300-at hozok vissza. Teljesen rizikómentes, blablabla. Jól öltözött nő volt, látszott rajta, hogy sok pénze van – mondta.

Elvitte a pénz, szerintem még ki se várta a 4 hetet, és már hozta is vissza a 300-at. Megfialt a pénz, jól megy a piac, dübörög a gazdaság (vagy ezt nem ő mondta?).

Nem kellett több kedves barátunknak, odaadta az ÖSSZES pénzét, hisz 85×3 = kurva sok pénz, baszki, a számológépem se bírja már kiszámolni, elfogynak a nullák!

Nem hiszem, hogy ecsetelnem kell, mi lett a vége. Soha többé nem látta a nőt, meg a többieket se.

Most úgy él, mint eddig. Söpri az utcát, és álmodozik, hogy ő egyszer, két hónapra milliomos volt, sőt, százmilliomos. Még sofőrje is volt.

Mi a történet mondanivalója? A pénz önmagában nem tud megváltani embereket. Egy embernek annyi pénze van, amennyit úgy érez, hogy ér. Ezt nagyon jól megfigyeltem a saját fizetéseimen történetén. Két ugyanolyan kvalitású ember fizetése között akár 2x különbség is lehet, egyszerűen azért, mert mást gondolnak magukról. Láttam, tudom.

Én nem szórom a pénzem, még ha többet is keresek, mint az utcaseprő barátunk. Mert már gyerekkorom óta meg kellett dolgoznom a pénzért, így tudom értékelni. A keveset is, a sokat is.

Ezzel szemben aki soha nem dolgozott meg érte, annak hiába adunk akármennyi pénzt, bármennyinek a séggére tud verni, mert nem érzi az értékét. Nincs viszonyítási alapja, hogy azt megteremteni mekkora munka volt.

Csak ennyit akartam mondani, köszönöm a figyelmet.

4 Comments

  1. Hali,

    Ez a gyomaendrődi motor múzeum dolog nekem most igencsak meglepi volt. Nem csak hallottam róla, hanem jártam is ott. A cégcsoportunkhoz tartozik a Gyomai Kner Nyomda, így jónéhányszor megfordulok arra.

    üdv
    Zoli

    Comment by SUF — 2006.10.20. @ 12:00

  2. éredekes és egyban szánalmas sztori :(
    de érthető, hogy mit szeretnél mondani

    ….
    hogy lehet, hogy a motormúzeumnak nem csináltál még valami jó kis weboldalt? vagy csak én nem tudom, használni a google-t?

    Comment by Takoca — 2006.10.20. @ 18:52

  3. A motormúzeumnak volt honlapja, de leépítettem, mivel maga a múzeum is zárva van, esetleg néha, alkalmilag nyitják csak ki.
    Az okokat nem szeretném bőven kifejteni, de a lényeg, a fő ok a múzeum család általi finanszírozhatatlansága volt, a támogatók hiánya miatt.

    Comment by Soczó Zsolt — 2006.10.21. @ 11:19

  4. Szívemből szóltál, fejlesztő testvér! Ha bármilyen segélynek az lenne a feltétele, hogy a “jogosult” heti 8 órában a társadalom számára hasznosan ténykedjen, szerinted hányan vennék fel? Szerintem max. a mostaniak fele. Aki feketén dolgozik, az nem érne rá közmunkázni, akinek meg büdös a munka, az meg ne is egyék, legalább is ne a közös asztalnál.

    Ja, és ennek a közmunkázásnak lenne még egy pozitív mellékhatása: a leszakadó embereket munkaközeli állapotban tartaná, könnyebb lenne nekik be/visszailleszkedni a munka világába.

    Varánusz, az önjelölt próféta

    Comment by varanusz — 2006.10.21. @ 21:33

RSS feed for comments on this post.

Sorry, the comment form is closed at this time.

Powered by WordPress